2/ 15.

„C” feladat

Testvérek egymás helyett

A két családot egyesíteni kell, fiam! Visszahangoztak MinHyuk fejében a szavak, ámbár egyet értett jóatyjával, nem úgy, mint azt ő gondolta. Gondolataira felsóhajtott, bólintott szavaira. Bízott benne, hogy atyja a kettőt egynek, beleegyezés jelének veszi, és mert nem húzta fel kérdőn a szemöldökét, amely mindig is olyan kifejező volt, MinHyuk tudta, hogy baj nincs. A két család egyesítve lesz.
   Amint tehetett kiszökött otthonról, de még Rómából is. Nem kellett messzire mennie, elvégre a város szélén laktak. Hamar átvágott a dombtetőn és nézett fel az égre. Kereste azt a felhőt, amit ketten találtak Binnel és olyasfajtának találták, mint kettőjüket. Óriás is volt akárcsak Bin és éppolyan gyorsan mozgott, mint MinHyuk.
   Bin…
   Nem volt mit nézni az égen. Kék volt, mint általában csak most fakóbb, mintha Jupiter villámhozó fellegei vékonyan eltakarnák a kékséget. MinHyuk a hasára fordult és az orra előtt lengő pitypangot szertefújta. Az elméje megnyugodott, de a lelke tovább tombolt.

   - Tudd meg, Juno, gyűlöllek!

~

Még mindig csak kora reggel volt, de Bin úgy érezte úgy hullámzik rajta a veríték, mint ahogy a tenger mossa a partokat. Még hajnalban szökött ki otthonról és pillangó lelkét is kilehelve rohant az istenek templomába Plutóhoz imádkozni, hogy vegye magához minél gyorsabban Imperator Caesar Nerva Traianus Augustus lelkét, mert ajó császár halálán múlik az ő sorsa, teljes jövője. És hátha jobban tud hatni az istenekre hozzátette saját életéhez a húgát és MinHyukét is.
   Pár pont egy újabb imába készült belefogni a Parcákhoz, hogy fonják a sorsot akarata szerint, mikor gyöngéd léptek nesze zavarta meg. Ismerte ezeket a lépteket és nem tudta volna eldönteni, hogy húga miként vélekedne arról, ha itt találja, mielőtt Sol felemelkedik az égre.
   Gyors iramban egy oszlop mögé szökkent és egy másik kijáraton távozott. Csak hát pont a rossz oldalon. Röfögéssel fogata őt az áldozatnak szánt sertés reggeli reményében, és ha nem lett volna Binnél igazából vele is beérte volna. Az agyaras sonka meglódult, a rettegő Bin a kerítésen átfordult.
   A morgás rosszabb volt a röfögésnél, még ha elégedetlenül hangzott is a másik oldalról. Szép is volt, bundás meg csíkos, azon túl meg pont emberhúshoz szokott. Binnél nem volt se kard, se pajzs, se lándzsa. Nem úgy készült, hogy ma pont őt viszik Plutó elébe. Talán az istenek félreértették az imáját? Lassan hátrált, míg a hegyi tigris méregette és a háta pont a bejáratnak csapódott. Az ajtón kijutott, csak idő arra nem jutott, hogy a tigris bent maradjon. Rohant Bin, pont úgy mintha az élete múlna rajta, rohant a tigris utána, pont úgy mintha azon a reggelije múlna.

~

SooA titkon jött a templomba. Ismerték őt elég rendesen, mert majd minden nap megfordult itt, volt, hogy többször is. Nem szólt senkihez csak az istenekhez, köztük is ahhoz az egyhez, akit mindennél jobban szeretet. A lelke hozzá kívánkozott, a szíve neki dobbant, a teste máshoz tartozott. Még mindig nem tudta, hogy az érzései az égben viszonzásra lelnek. Ma még utoljára megpróbálja.

   - Vénus! Vérből és hullámok habjából született, egyetlen ragyogó szépség a világon, letekintesz-e most reám? Miért csalod tőrbe az én fájó lelkemet? Annyiszor kértelek, hogy jöjj hozzám és te mit sem feleltél. Most arra kérlek, ments meg olyan erőszaktól, mely félelemmel tölti el a szívemet! Mert bántja lelkemet a gondolat, hogy elszakít tőled egy igaznak nem gondolt ígéret, mely lelkemből a vágyat nem égeti ki és veti halotti máglyára. Küzdj velem most az egyszer és nem kell soha többé, igaz szavakkal mondom, hűségesebb leszek hozzád, mint tengerhez a szél!

~

Megfedték MinHyukot, hogy már megint hol csatangolt ilyen fontos napon. Mindent előkészítettek a szobájában, sietnie kellett átöltözni. Mától szabad polgár, illik is úgy öltözködnie. Furcsa volt még számára a tóga viselése, de igyekezett ez nem mutatni. Egy rövid pengével barna haját megigazította, de nem azért mert azt kívánták tőle, hanem mert valaki jobb szerette, ha a vállát már nem éri. Bambán bámult bele a mosdótálba és bármennyire is akarta az arcára nem ült ki az a mosoly mely híresé tette egész Rómában.
   Meghozták a sertést az egész házat betöltötte a bűze és hangja megzavarta a békés csendet. Jöttek velük a vendégek is, bár jó barátaik voltak egytől egyig, MinHyuk mindet Dis városába kívánta hirtelen. Egyet nem kívánt volna oda, vagy ha odatart, hát vele megy, de az az egy még sehol sem leledzett.

~

Szinte úgy kellett kirángatni a templomból SooAt, sírva könyörögni neki, hogy álljon két lábára és menjen. Összetört a lelke. Nézte magát, testén a szegély nélküli tunikát, derekán a kettős gyapjúövvel és még jobban elkeseredett. Volt ám ő olyan gyönyörű, mint Venus, kecses, mint Diana és olyan titokzatos, mint Dryadesek az erdő mélyén, de könnyei csak akkor apadtak mikor haját fésülték a lándzsával melyben halott emberek vére száradt.
   Felöltötte sáfrányszínű köpenyét és ugyanilyen saruját. Nyakában különleges fémnyaklánc díszelgett. Legutoljára borították be fejét, hosszú narancsszínű fátyollal. Kész volt minden, de leginkább SooA lelkileg.

~

Már az élet is beindult Rómában, főleg a sikolyok, mikor Bin végigfutott az utcákon nyomában a tigrissel. Vele szemben jött a gyászmenet, honnan minden kísérő szétrebbent, csak a holt nem, mivel ő már elrebbent. A tigrisnek egyszerűbb is volt, mivel már nem futott, hagyta Bint, hiába lassított.
   Bin lassított természetesen elvégre a holtban felismerte azt a hüvelyt, kinek halálát úgy kívánta. Üldözőbe vette is az egyik gyászolót, ki fiatal lány volt és megrémült rendesen és úgy szökdécselt, mintha erdei vad lenne, csak nem túl kecses, inkább olyan forma, mint az agyaras sonka.
   Nem volt nehéz beérni Bin hosszú lábaival és azonnal kérdőre vonni.

- Ki lett az új uralkodó? Ki a császár? Ne várass!
   - Úgy halottam PompeinaPlotinatól, Imperator Caesar Nerva Traianus Augustusunk feleségétől, hogy a méltóságos császárunk halálos ágyán Imperator Caesar Traianus Hadrianus Augustust nevezte meg örököséül és már hivatalba is iktatta.

   Bin arcon csókolta a sonka leányt, mert agyara nem volt és úgy repült MinHyukékhoz, ahogy Mercurius repül szárnyas sarújával. Félrelökött minden vendéget, aki csak érkezett, az udvarban forgott, de sehol sem látta a lényeget, MinHyukot. Nem bírta tovább, hát megszívta gyomrát levegővel és az udvar közepén elkiáltotta magát nagy erővel:

   - Hadrianus császár hatalomra jutott!
   A vendégsereg elhallgatott.

   A háztetőn verebek csiripeltek.

~

Senki se tudta mire vélni ezt a kiáltást, kivéve MinHyukot. Már pont készült átadni az aranyozott gyűrűt, de ahogy ezt meghallotta az ékszer a kezéből kiesett, csilingelve koppant a földön, mint aki örül szabadságának és elgurult, hogy senki se látta merre.

~

SooA volt az egyetlen ki nem a különös hírmondót bámulta, hanem a tetőt nézte és a csiripelést hallgatta. Lehunyta a szemét és az arca felderült. Igazi szépsége felragyogott boldogsága akkora volt, hogy maga volt a csoda elfért fiatal testében.
   Szél támadt, de akkora, hogy SooA felemelkedett, verebek összegyűltek alatta és ellopták. Kapott utána egy-két vendég, de senki el nem érhette, mert SooA a szél és Venus a tenger.

~

A tömeg csalódottan felbőgött. Nem lesz coena nuptialis¹ míg az esthajnal fel nem jön az égen. Üresen és éhen maradnak. Egyiket sem érdekelte hova, miként és hogyan került SooA, csak a lakodalmat siratta a lelkük igen erősen.
MinHyuk döbbenten meredt a tömeg közepére, Binre. Egy percig se érzett megbánást a lelkében, hogy valami csoda, kísértet vagy isteni hatalom elragadta a menyasszonyát. Visszhangoztak a fejében atyja szavai. A két családot egyesíteni kell, fiam! Igen! Kell és lesz is. És ettől repesett a lelke, mert már nem érzett kényszert. Az arcára kiült a mosoly és ennek hatására Zeusz fellegei is eloszoltak az égről. Ragyogott az ég kéken, szebben, mint valaha. Róma egész városa felsóhajtott, csak azért mert MinHyuk mosolygott teljes repeső szívből.
   Előrelépett egyet és azonnal meg is állt. Az apja megragadta a karját és felhúzta szemöldökét, mely igen kifejezően azt kérdezte: Milyen gyász az, ami örömöt varázsol az orcáidra menyasszonyod elragadtatása után, fiam? De MinHyukot most először nem izgatta a gúnyos kérdés alatta a lenéző pillantással. Lerázta magáról az apja markát, lerázta magáról a patria potestas-t².
   Pont csak annyira fogta vissza mqgagát, hogy ne rohanjon a tömegen és lökjön félre minden vendéget. Megragadta Bin ruhájának szegélyét, mert akarta, mert egy esélye volt és nem szalasztotta el élni vele. Ismerte és tudta már az ajka ezt a táncot. Olyan, mint minden tánclépés, a tűz melege mely csontig hatol, átmelegít és már belülről fűt és mégis olyan forró Bin teste, ajka. Vörös és ebbe MinHyuk belepirul.
   Ő nem ezt akarta, ő nem így akarta. A mellkasában olyan szélsebesen vert a szíve, mint máskor azon a dombtetőn, az alatt a fürge, óriás felhő alatt. De teljesen hiába minden, amit már megbánt. Bin úgy csóválta a fejét, hogy MinHyuk is érezte hajának lengő csapkodó szelét. Kuncogott és mosolygott, de ezt a hangot csak MinHyuk hallotta, mert nem ott a levegőben dalolt, hanem a csillogó szemekben, abban a két tükörben.
   Hiába húzódott hátrébb, hiába, mind-mind hiába, mert Bin jött és nevető szemek lecsukódtak, mint mikor álmodik, de most ébren álmodik. MinHyuk beszívta az illatát, érezte rajta az izgalmat, azt a tiszta vibrálást és alatta a tömjén tisztaságát. Imádkozott, amit sosem szokott. Ennyit ér, hitet ad valami egészen kifinomultban, hitet a jövőben.
   A tömeg bár nem tudta mire vélni, most csak a coenanuptialis számított. Meggyújtották a fáklyás menetet és végigvonultak Rómán egészen Binék házáig. Róma ragyogott, csodálkozott, de valahol Hadrianus császár is boldogan mosolygott, karjai közt tartva az ifjú Antinouszt.

   - Quaenamvocaris?
   - UbituGaius, ego Gaia.³

MinHyuk megkente az ajtófélfát a sértés zsírjával és Bin aznap másodjára örült a sertésnek. Átemelték MinHyukot a küszöbön, elriasztották a rossz előjeleket, a rontó kívánságokat.

   - Feliciter!⁴

    Addig el sem hallgatott a hangos násznép, rikkantgattak, lármásodtak, zsibongtak. Ámbár nem nekik és így lett előkészítve, de leültek a nászágyra. Bin hozzáfogott MinHyuk övének kibontásához, mire a kíséret sürgősen és igen illemtudóan kivonult.

~

Másnap megkezdődtek a hétköznapok, olyanok, mint bármelyik másik, de mégis új és más, mert most Sol úgy kel fel az égen, hogy látja MinHyuk élete végéig tartó mosolyát, elszégyelli magát e csoda láttán és hagyja világítani az ifjút. A szél megborzolta Bin szétcsúszott szénaboglya haját és benne, mintha a húga, SooA kacagását vélte volna felfedezni. El suttogta: Feliciter! Légy boldog drága bátyám, én már az vagyok a tengeren.

~

¹ Lakodalom, mely a városon való átvonulástól az esthajnalcsillag feljöveteléig tartott
² Apai hatalom
³ Ahol te Gaius vagy, ott én Gaia.
⁴Gratulálok!

Kritika 

Kedves versenyző!

Fogadd szeretettel a zsűri tagjainak meglátásait a novelláddal kapcsolatban. A kritikában sorra vettük az előre megadott szempontokat, reméljük, hogy hasznos visszajelzéseket, tanácsokat tudtunk adni neked. További sok sikert kívánunk az íráshoz!

Helyesírás és formázás:

Kezdjük a formázással, mert legelőször az tűnt szembe, mikor megnyitottuk a történeted. Sajnos a szövegtörzs nem felelt meg a kikötéseknek, és ez az előző fordulóban is problémás pont volt nálad.

 A bekezdéseket szóközzel oldottad meg (amiket a történet felétől hanyagoltál), holott ezeket tabulátorral kellett volna a megadott méretekkel. Sokkal esztétikusabb és átláthatóbb, ha vannak bekezdések, legközelebb erre figyelj oda, hiszen ezeket a hibákat könnyen lehet javítani. A többi formázási rész - mint a betűméret, sorkizárás – megfelelő volt.

A helyesírásra rátérve pedig bátran ajánljuk neked, hogy keress fel egy tapasztalt, segítőkész bétát (lektort), aki a helyesírási, formai hibáidra és a logikai buktatókra felhívja a figyelmed. Nagyon sok segítség lehet egy ilyen személy, hiszen ő külső szemmel látja, olvassa a történetet, és így „képviselheti” az olvasók véleményét.

Valamint javasolt a történet többszöri átolvasása, mivel így az elírásokat könnyebben észreveszi az ember. De az elgépelések mellett még volt vesszőhibád is, amire megoldást találhatsz az alábbi oldalon a legelső pontnál: http://lumosfrpg.darkbb.com/t143-helyesiras (Viszont minden más pontját is érdemes átolvasni, mivel érthetően elmagyarázza az alapszabályokat, és ezzel sokat fejlődhet egy író.) Egybe-különírt szavakra is ügyelni, mert ilyen jellegű hibád is akadt.

Jó pont az, hogy az idegen szavakat lábjegyzetbe megmagyaráztad és a párbeszédeket helyesen használtad.

Stílus:

A fogalmazásmódod egészen egyedi, néha viszont kicsit nyakatekert és érthetetlen mondatokat írsz. Megint említenénk a bétát, mert ő ezekre is felhívhatja a figyelmedet, és így te a meglévő mondataidat átvariálhatod, szórendcserét végezhetsz rajtuk, vagy akár újraírhatod. Egy idő után ezek a hibák egyre csak csökkenni fognak, és már magadtól is észreveszed, ha majd valami nincs rendben egy mondat szórendjével.

Ezen felül, tényleg érdekes írásstílusod van, amit érdemes fejleszteni, ami ugye gyakorlással érhető el. Mindenkinek más gyakorlási módszere van, érdemes többfélét kipróbálni. Esetleg megszabott témára, vagy műfajra írni egy novellát. Vagy még választékosabb szókincsért versírással is lehet próbálkozni. Tényleg sokféle módja van ennek, bátran próbálkozz bármelyikkel, így még ügyesebb lehetsz. 

Feladatmegoldás:

A feladatot jól oldottad meg. Voltak benne viccesebb jelenetek, és láttuk, hogy a frappáns fogalmazásmódoddal is törekedtél arra, hogy szórakoztatóbb legyen a történet. Pl: „Vele szemben jött a gyászmenet, honnan minden kísérő szétrebbent, csak a holt nem, mivel ő már elrebbent.”

A történetszál kalandos volt, így ennek a kikötésnek is megfeleltél, mindezek mellett nem lehetett angst elemeket felfedezni benne, annak ellenére, hogy a császárt gyászolták. Látszott, hogy utánajártál a történelmi háttérnek. Ügyes vagy.

Karakterformálás:

Az előző fordulóban (azért hozom fel, mert az összes fordulót egybevetve nézzük a javulást) egészen szépen megoldottad a karakterek jellemábrázolását, így egy kicsit szomorúak voltunk, mikor itt szinte alig tudtunk meg valamit a szereplőkről. A külső leírást nagyon hiányoltuk (csak Sooa külsejéről kaptunk kisebb képet, de az sem volt elegendő arra, hogy a fejedben elevenen élő karaktert magunk elé tudjuk képzelni), mindemellett a belső jellemükről tényleg alig tudtunk meg valamicskét.

Az ilyesfajta hiányosságokat ismét az átolvasással lehet elkerülni.  Érdemes a történet elkészülte után pár nappal elolvasni az egészet, mert így már nem annyira él olyan erősen bennünk az írás közben elménkben vetített kép. Könnyebben az olvasó szemszögébe tudjuk képzelni magunkat, és jobban érezhetjük, hogy vajon milyen információkra lehet kíváncsi, így azokat menet közben kifejthetjük, hozzátoldhatjuk a cselekményszálhoz. 

Van egy jó módszer, amit, ha tetszik, alkalmazhatsz. Amikor kitalálunk vagy megszületik egy karakter a fejünkben, csináljunk egy kis jegyzetet róla, hogy milyen a külseje (szeplős, borostás, barna szemű, rövid lábú stb), majd a jellemét is szedjük pontokra (ravasz, de kedves, buta, szeleburdi, mosolygós és a többi). Miután ezzel megvagyunk, képzeljük egy-egy szituációba bele őket, és próbáljuk megtudni, hogy az ilyen jellegű karakterek, hogyan viselkednének az adott helyzetben. Pl: Egy hisztis, akaratos kölyök a szereplőnk, és mit csinálna, ha a játszótéren elvennék a játékát? Talán elkezdene sipákolni és az anyjához rohanna?

Történetvezetés:

A történeted egy része homályos volt és kicsit elkapkodott, mivel nem vázoltad kellőképpen, hogy miért kell a két családot egyesíteni, és hogy pontosan mi Bin és MinHyuk kapcsolata. Olyan érzést keltett bennünk, mintha gyorsan le akartad volna tudni (pedig az előző fordulót nagyon izgalmasra és eseménydússá varázsoltad). Nem igazán éreztük át a történetet, mivel a karakterek és helyszínek leírása nagyon hiányosnak bizonyult. A helyszíni és jellemleírások tényleg fontos elemek, hiszen ezek adják meg a történet hangulatát. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy nyugodtan engedd szabadjára a fantáziád, és különféle költői képekkel (hasonlatokkal, megszemélyesítésekkel és a többi) színesítsd a leírásaidat.

Azonban azért dicséret jár, hogy korhű volt a történeted, és odafigyeltél a történelmi háttérre.

Összességében egy rövid kis római kalandos történetet hoztál nekünk, ami akkor lett volna igazán izgalmas, ha a karakterekre jobban odafigyelsz, és a helyszínekről és a külsőkről bővebben írsz.

Reméljük, valamelyik gyakorlási módszer tetszeni fog és alkalmazni fogod. Hajrá!

A zsűri