„C”
feladat
Az
igazi hős
Mikor kiléptem a börtön
bejáratán, melyet belülről keserves keresés árán tudtam csak meglelni, az
alattam viharosan hullámzó tenger kikötőjében egy hajó várt. Fedélzetén olykori
szeretőmmel és a meggyilkolt császár tanácsosával. Nem időztünk egy percet sem
tovább Velence körül, a sötét, szeles éj leple alatt messze hajóztunk Itália
partjaitól, átszelve a Földközi-tenger keleti medencéjét, míg el nem értük Hvar
sziget partjait.
Nem véletlen, hogy erre
a szigetre vetettek minket a tenger tajtékos hullámai. A császár gyilkosát
kerestem. A vád ellenem az ő tette volt. Magam pedig tisztában voltam vele,
hogy gondolataimon kívül sehol sem bántottam az uralkodót, mint a csata alatt
jobb keze és testőre.
- Split lakosai szerint
egy hete látták utoljára errefele. Ha minden igaz, az erdőben bujkáló lázadók
rejtegetik.
- Amint mondtam,
felismerem, ha meglátom. Hatalmas ember és olyan a szeme, mint az enyém. –
néztem Gunwoora, aki térképét bújva csak bólintott.
- Mindenesetre, míg a
városba nem érünk, jobban tesszük, ha kivont karddal és éles szemmel járunk. A
lázadók banditái mindenhol rajtunk üthetnek.
- Bölcs szavak. –
bólintottam, majd Kyungrira pillantottam, aki éppen a tájat kémlelte.
- Minden rendben?
- Természetesen, csak
mágia erőit észleltem. Minden bizonnyal jár errefelé más boszorkány is.
Mehetünk. – biccentett és a tanácsos és közém szegődve indult el a városba
benyúló öböl partja mentén, melyet zöldellő növények, különféle gyógynövények,
virágok, bokrok borítottak. Minden túlzottan idilli volt errefelé kalandunkhoz.
Alig tettük meg az első
tíz lépést, furulyaszó ütötte meg fülem. Tekintetem kíváncsian járt körbe,
gondolataim pedig már acélkardom körül forogtak. Körültekintésem végén pedig az
előttünk terebélyesedő öreg fa alsó ágán egy furulyázó alakot vettem észre. Ő
lassan letette a hangszerét és felénk fordult.
- Lám kiket sodort
partra az öreg tenger. – mosolyodott el pimaszul. Egy sebhely húzódott felső
ajkától és fél arcát takaró kendője alá futott, mégis biztosra vettem, a nők
vetekednének érte.
- Seyong… - mérte bégig
Gunwoo alaposan a természet színeit öltött alakot. – A valaha méltán híres
lázadók vezetője.
- Nem kell kioktatnod.
Tudom ki ő. – mordultam rá, mire a rebellió vezéralakja felkacagott.
– Úgy hallottam
körözött királygyilkos vagy, Witcher. – villantotta rám hegyes szemfogait egy
széles vigyor kíséretében. Minden bizonnyal maga hegyezte ki őket. Viszont a
jelző mellyel illetett, szinte sértésnek hatott szájából, úgy ejtette ki.
Witcherek évszázadok
óta éltek a világban, vadászva a szörnyekre és mégis számkivetettként élve.
Pénzért dolgozva, saját érdekeiket figyelve. Szörnyvadász zsoldosok, akik
mérgeket isznak és íriszük lángol. Legendás, misztikus lényekként voltak számon
tartva. Korunk embereinek szemében szörnyek, terméketlen korcsok, akárcsak egy
boszorkány.
- Úgy fest az
informátorod elavult. – néztem fel rezzenéstelen arccal Seyongra. Ő még
elnevette magát, majd talpra ugorva macskaügyességgel rohant végig az ágon és
eltűnt szemünk elől.
- Mindenestre, ha el
akarjátok érni Split falait, jó szórakozást kell kívánnom. – Hangját már csak a
sziklafalak verték vissza körülöttünk, majd egy nyíl suhant el a fejem mellett.
- Insoo! – kiáltotta
Kyungri riadtan, lám mégis aggódik értem, majd ahogy a fiatal boszorkányra
lestem, már fényt szorított markában és a következő percben burok zárult
körénk, kint pedig tüzes pillangók repkedtek. Magam is megbabonázva figyeltem.
A csendes puffanás zökkentett ki, Kyungri a földön hevert, fényes fekete haja
pedig elterült körülötte. Gunwoo azonnal a vállára kapta a babként lógó testet.
- Tarts ki, míg a
városba nem érünk!
- Nem vagyok olyan
gyenge…
- Insoo, te öld, meg
aki a burokba jön, csak a nyilat tartja távol tőlünk. – bólintva előhúztam
kardom és mindenfelé figyelve indultam meg Gunwoo mellett, majd nekirontottam
az első bátor banditának. – Tarts ki Kyu!
- Jól vagyok... Ez te
vagy Gunwoo? Ne fogdosd a seggemet.
- Ki más lenne? Csak
koncentrálj a mágiára. – Magamban elmosolyodtam Kyungri önérzetességén és
kitérve egy kard elől mellkason szúrtam egy újabb útonállót.
- Remélem, nem vagyunk
túl messze. – lestem Gunwoora a penge felett.
- Mindösszesen egy,
vagy két kilométer. – nyugtatgatott a férfi, majd befordult egy szikla mögött,
fürgén követtem.
Hamarosan elértük Split
határát, ahogy azt társam állította és Kyungrit talpra állítva járultunk az őr
elé, aki gyanakodva méregetett. Akaratlan is jobban szemembe húztam csuklyám.
- Kik vagytok idegenek?
– húzta ki magát a láthatóan már kissé spicces férfi.
- Én egy witcher
vagyok. – morogtam összefonva karjaim.
- Fűszerkereskedő
volnék. – biccentett Gunwoo.
- Egy kereskedő…
- Fűszerekben utazom. –
biccentett ismét.
- Tudod ki hiszi el,
fűszerek. – motyogta bajsza alatt és Kyuhoz fordult – A hölgy?
- Jóember, épphogy
megmenekültünk a banditák elől. Inkább mutass valami szállást, később majd
kifaggathatsz minket a kalandjainkról.
- Igaz, a főtéren most
végeznek ki, akasztás lesz, ha sietnek, nem késik le. Ott van a kocsma, adnak
szállást és a bordélyház…
- Igen, a bordélyház
azt hiszem tökéletes lesz. – fintorgott a boszorkány, mire csak finoman
megfogtam felkarját és elvezettem. Hallottam még az őr motyogását, de nem
figyeltem rá.
Miközben sétáltunk,
elnéztem a lány csinos arcát. Fogalmam sem volt, hogyan élhetett a császári
főseregben.
- Minden rendben? –
kérdeztem meg végül.
- Mire gondolsz?
- Milyen volt a császár
seregében szolgálni?
- Megtanultam elböfögni
minden tartományunk nevét levegővétel nélkül, hogy hogyan iszik a jó katona és
mit jelent az igazi bűz. – kíváncsian billentettem oldalra a fejem.
- Csupa hasznos dolog.
- Rendesek voltak velem
és befogadtak. Egyikőjük még a kezem is megkérte.
- Már senki sem tisztel
engem? Ki volt az a bátor?
- Azt sajnos nem
árulhatom el. – kuncogott fel rám nézve, majd kellemetlen arccal fordult el az
elénk táruló bitófától. Lázadók lógtak rajta. Betereltem a balra nyíló kocsmába
és leültettem egy asztalhoz.
Hamarosan sülteket
kaptunk, ropogós kenyeret, friss gyümölcsöket pár császári koronáért, melyet a
kocsmáros kapzsin ragyogó tekintettel fogadott el. Kyungri jóízűen fogyasztotta
az ételt, sápadt arcára pedig lassan ismét szín költözött, elégedetten
figyeltem egy pohár mézborral kezemben.
- Min gondolkozol? – néztem
végül a mellettem bambuló Gunwoora.
- Beszélnünk kellene a
város elöljárójával még ma este. Gond adódhat belőle, ha itt vagy te és Kyungri.
- Este
meglátogathatjuk. – biccentettem egyetértően, majd folytattam az evést.
Szürkület után
indultunk el Kyungrit a szobájában hagyva, haragudott is érte, de nem akartam
elhagyni az apró lányt.
A város elöljárója
alaposan körbebástyázta magát, fegyverek nélkül mehettünk csak be udvarába, hol
összes katonája vígan lakomázott. Gunwoo pedig azonnal alapos, éles szemű
körbetekintésbe kezdett.
- Ha bemész hozzá, az
az őr könnyen lelőhet az íjával az ablakából. Őt ki kellene iktatni.
- Gondolod, hogy van is
rá mód? – vontam fel fél szemöldököm. ű
- Jobb lesz, ha
találsz, Witcher. Nem akarom megnézni, ahogy a falu vezetője lelövet. –
vigyorgott rám és elcsent egy csirkecombot két melák közt az asztalra nyúlva.
Elgondolkozva néztem körbe, a fal mellett pedig egy ismerősen sokat mutató
formás nőt pillantottam meg, hát felé vettem az irányt.
- Milyen babaarcú
harcost fújt Melinda felé a szél? – nézett végig rajtam unottan.
- Meg kellene tenned
valamit. – biccentettem higgadtan.
- Különleges kérésért
felárat számolok.
- Tudnád szórakoztatni
a szomorú ábrázatú barátomat? Ott áll, ni, az íjjal.
- Fura egy alak.
Legutóbb valaki azt akarta, hogy olvassak fel neki egy verset.
- Én valami
hagyományosabbra gondoltam?
- Mi hagyományosabbra?
- A munkád tökéletesen
megteszi. – válaszomra csak elmosolyodott.
- Előbb had halljam,
mit kapok? – kérésére kellemetlen érzéssel halásztam elő utolsó pár aranyérmém.
– Ennyi? Ezért egy fél mellbimbót sem mutatok meg aranyom.
- Szívességet
szívességért? – vetettem fel.
- Erősnek tűnsz. Hozd
el nekem az elöljáró feleségének ékszeres ládáját, tele van mindennel, annyi
kincs, amennyit még nem láttál. Akkor nem kellene többé kurvának lennem.
- Akkor tereld el az
elöljáró őrének figyelmét.
- Egy perc se kell, és
a melleimre figyel majd. – kacarászott és elsétált a férfi felé.
Megvártam, míg becsalja
az őrt a közeli bokorba, majd felsiettem a házhoz és bekopogva beléptem. A
férfi az asztalánál ülve fogadott.
- Nem láttam még a
pofád errefelé. – mért végig.
- Utazó vagyok én és a
két társam. Egy fűszerkereskedő és egy boszorkány.
- Helyesen tetted, hogy
szóltál, vagy talán már a holnapi nap a bitón talált volna, korcs. Mi hozott
erre?
- Az elfogatási parancs
és a császárom valódi gyilkosa. A lázadók rejtegetik. – a férfi arcán azonnal
fintor jelent meg.
- Soha nem szerettem a
császárt, törvényei kemények, de a lázadók még több gondot okoznak nekem. Hozd
el Seyongot, a fejét, vagy csak azt a sötét szívét, és elfogatásod Hvar
szigetén nem lesz parancs többé. – illedelmesen hajtottam meg magam előtte. –
Mehetsz! – szó nélkül fordultam meg, de a kijáratot eszemben sem volt
megcélozni, görnyedve, lábujjhegyen osontam el az ablak alatt s léptem be az
asszonyi szobába. Az ékszerdoboz, melyről az örömlány beszélt, inkább tűnt egy
közepes kincses ládának az alvó nő ágya mellett.
- Mit meg nem teszek
egy kis hetyegésért… - sóhajtottam a plafonra emelve a tekintetem, majd fürge,
puha léptekkel igyekeztem a ládához, kulcsra volt zárva. – Kérlek, ne ott
legyél! – tátogtam kétségbeesetten nézelődve a kevés berendezési tárgyat rejtő
helyiségben, majd az alvó alakra néztem egy lemondó sóhajjal.
Lélegzet visszafojtva,
szinte már izzadva hajoltam a nő fölé, fekete tincseim pont most hullottak a
szemembe és piszkálták hosszú pisze orrom, de összeszorítottam ajkaimat és
hevesen dobogó szívvel lehúztam a takarót az alak vállairól. Egy ocsmány arc
tárult elém, tokái alatt azonban a keresett kulcs villant. Csomóra kötött
bőrszíjon lógott, szabad kezem azonban nem akadt. Egyikkel a falon támasztottam
súlyom, másikkal a paplant tartottam. Nagy levegőt hangtalanul véve hajoltam
előre és számba véve a kis csomót fogaim a szálak közé igyekeztem szorítani.
Alkohol tömény illata lengte körbe az alvót, reméltem, az ital hatása még van
olyan tartós, hogy ne riadjon fel a nyakában levő szíj csomóját rágcsáló férfira.
Beletelt jó pár hosszú
és keserves percbe, mire a vékony bőr engedett és a kulcs az ágyra hullott,
izzadt tincseim a homlokomból sepregetve egyenesedtem fel, takartam vissza a
nőt és vettem fel küzdelmem gyümölcsét. – Kemény menet volt, meg kell hagyni. –
biccentettem és hónom alá vágva a faládát, kiraktam egyik lábam az ablakrésen,
majd kibújtam testemmel és másik lábammal elrúgva magam a padlóról, hosszas
zuhanással egy bokorban landoltam. Kellemetlen érkezés volt.
Árnyékban maradva
siettem el a falatozók mellett, csak tekintetem villant mikor találkozott
Gunwooéval. A férfi felállt és felém indult, már majdnem ott voltunk
üzlettársamnál, mikor sikoly hangzott fel, az őrök pedig az elöljáró háza fele
rohantak. Az örömlány rám meredt, majd a ládára és elszaladt, nő létére lába se
érte a földet, mi pedig utána, egyenesen a fogadóba.
Kyungri értetlenül
meredt ránk és hallgatta a kint felfordulást.
- Úgy rémlik azt
mondtad nekem Insoo, megoldod.
- Megtettem. –
bólogattam – A magam módján, igaz, ami igaz.
- Ha nem lennének azok
a szép szemeid… - Ingatta a fejét, majd tincseire borította csuklyáját, mi
pedig követtük a példáját és magunk közé rejtve a ládát néma csendben hagytuk
el a fogadót, jobb híján az erdőbe igyekezve.
Lihegve szedtük a
lábunk, míg a fények és hangok el nem haltak mögöttünk, majd a kis boszorkány
felsóhajtva dobta le fejéről a takarást szolgáló anyagot.
- Azt hiszem megúsztuk.
– néztem hátra, majd alig fordultam előre, fáklyák sora lobbant fel és megannyi
koszos, komor arc nézett ránk kissé meglepetten, élükön a vidám Seyonggal.
- Milyen váratlan
fordulat, Witcher.
- Insoo. – javítottam
ki, vidoran legyintett.
- Tudom. De érdekelne,
mi van abban a ládikóban és ér-e annyit, hogy ne öljelek meg itt helyben.
Remélem a kulcsot is elloptátok.
- Lerágtam a gazdája
nyakáról, úgy becsüld meg! – ejtettem kinyújtott tenyerébe, ciccegve ingatta
fejét.
- Közönséges bűnöző.
Tetszel nekem szörnyvadász. – guggolt a láda mellé és kinyitva a zárat
kíváncsian lesett bele. – Tudod, ennyi kincs láttán nem kételkednék benne, hogy
te ölted meg a császárunkat, de akkor is kedvelnélek. Nem szerettem őt. –
nevetett rám és visszazárva a fedelet intett két tagnak, akik magukkal vitték,
Seyong maga pedig minket kísért az erdőn át, láthatóan jól ismerve a járást. –
Miért van két kardod? Gyakran elhagyod őket?
- Acél az embereknek,
ezüst a szörnyeknek. Minden Witcher így csinálja.
- Okos. – bólogatott
párat. – Mindenesetre, azt hiszem, tudom, hogy hol találod a te császárod
becstelen, alávaló gyilkosát, aki magával ragadta a fejét. Azt beszélik, olyan
értékes vagyok, hogy az enyémért fizetnének is.
- A gyilkos? – tereltem
vissza a témát.
- Oh persze, a gyilkos,
pedig azt hittem már érdekellek.
- Csak, mint egy
bűzdémon.
- Ezt most bóknak
veszem. A gyilkosod Bolra ment tovább, eszeveszettül rohan a birodalom határai
felé. Ha elérte a Dunát, utol nem érheted. – csak bólogattam párat.
- Miért mondod el neki?
- Azért csinos kis
hölgy, mert így szórakoztató.
- Nem ismerem a
birodalom keleti részét. – mondtam csendesen.
- Talán a segítségemre
áhítozol? – hajolt hozzám Seyong vidáman. – Legyen. De akkor be kell venned
ebbe a szedett-vedett kis csapatocskába. – szemem forgatva gyalogoltam tovább,
Kyungri mellé húzódva.
- KangInsoo, azt
mondtad nem jelenthet gondot utolérned egy száz kilós Witchert, fürge kis
farkasom.
- Előfordulnak kisebb
gondok egy út során. – néztem le a szúrós szemű lányra, mire felkacagott.
- Egy fűszerkereskedő,
egy boszorkány és egy megbomlott zendülő, a nagy KangInsoo hatalmas csapata,
akik kézre kerítik a császár gyilkosát? – karolt belém és lábujjhegyre állva
finoman állon csókolt. – Ha sikerül, évszázadok múlva is felemlegetnek majd
fajod utódai. – vidám tekintettel néztem le rá, majd lágyan elmosolyodtam.
- Mi az öröm oka? –
karolt belém Seyong is, mire megingattam a fejemet és végigmértem a fiút, mert
így már láttam, még épphogy csak férfinak lehetne mondani.
Ez volt tehát szökésem
utáni első állomásom Velence sötét, dohos börtönéből, egy eldugott sziget
szörnyektől tarkított éjszakai erdejében, hol új barátra leltem, bár akkor még
nem sejthettem.
Kim Seyong az első
szörnyvadász emberként került be a krónikákba egy lángoló szemű férfival és
lánglelkű társával együtt. Az igazi legenda tehát mégsem én lettem a császár
halálát megbosszulva. A történetek nem rólam meséltek, csak szerencsémül
szolgált egy város elöljárójának asszonyát komikus módon kirabolni. A valódi
hős a lázadó lett, mégis néha úgy érzem, mintha ő lett volna csupán szerencsés
és én magam a legendás hős. Vagy talán mindketten hoppon maradtunk, mikor a
fűszerkereskedő elhajózott a Dunán a lopott ékszerekkel és a boszorkánnyal, aki
a szeretőm volt, Seyong mellett hagyva egy Witcher levágott fejével, három
arannyal és azzal az önelégült, sunyi pofájával a gondolataimban.
Ilyen egy igazi
szörnyvadász, egy utazó élete. Nem kell más, csak egy társ, meg némi arany és
két kard, ha netán elhagynád az egyiket.
Kritika
Kedves versenyző!
Fogadd szeretettel a zsűri tagjainak
meglátásait a novelláddal kapcsolatban. A kritikában sorra vettük az előre
megadott szempontokat, reméljük, hogy hasznos visszajelzéseket, tanácsokat
tudtunk adni neked. További sok sikert kívánunk az íráshoz!
Helyesírás és formázás:
A
legelső, ami szembetűnt, az a bekezdések hiánya, csakúgy, mint az előző
fordulónál. Erre megint nem ügyeltél; nem láttuk, hogy törekedtél volna a
fejlődésre a formázással kapcsolatban.
A
helyesírásoddal is akadnak gondok, de ne aggódj, mindegyik egy kis gyakorlással
javítható. A párbeszédeket helytelenül használod; gyakran pontot teszel a
párbeszédek végéhez, mikor ez nem helyes.
Van
egy nagyon jó oldal, amit ajánlunk a figyelmedbe, hiszen nagyon jól, egyszerűen
és érthetően magyarázza el az alap helyesírási szabályokat. A negyedik pontban
taglalja a párbeszédek helyes használatát, jól tanulmányozd át: http://lumosfrpg.darkbb.com/t143-helyesiras
Továbbá az első pontban a vesszőhibáidra is találsz megoldást, mert
olyanok is akadtak. Pl. ez helytelen: „Ez te vagy Gunwoo?”
A
megszólítások elé és után kell vessző, így helyesen egy példamondat:
- Mit csinálsz, Ino? – kérdezte az
idős asszony.
- Anya, hagyjál már… - nyűgösen
válaszolt a lány.
Mindemellett
megemlítenénk még azt is, hogy az idegen neveket helytelenül ragozod (a fenti
linken erre is találsz megoldást). Ha a név utolsó betűjét nem ejted, vagy nem
úgy, ahogy írod, akkor kötőjellel írandó. Pl.: Gunwoo-val, Jackie-re.
Ezeken
kívül egy-két elírás is akadt a történetedben.
Ha
nem vagy magabiztos a helyesírásodban, de szeretnél igényes lenni a munkáddal
szemben, nyugodtan kérj segítséget egy tapasztalt bétától (lektor), aki a
hibáidra felhívja a figyelmed, így idővel rögződik a helyes használat.
Stílus:
A
stílusod még formálódik, de ahogy az előző fordulóban is láttuk, barátságos és
kedves a mesélési módod. Azonban ahhoz, hogy rendesen kialakuljon a saját
stílusod, sokat kell írni és olvasni gyakorlás céljából.
Ha
törekedni szeretnél az irodalmiasabb írásmódra, akkor bátorítunk, hogy használj
több költői képet. Persze nem szabad erőltetni; csak akkor írj úgy, ha
magadénak érzed, és kényelmes benne dolgozni. Valamint a szókincsed további
fejlesztésére ajánlott versírással próbálkozni, ha viszont az nem a te világod,
akkor a fentebb említett irodalmi művek gyakori olvasásával helyettesítheted
ezt.
Feladatmegoldás:
A
történeted kaland volt és az ókori Rómában játszódott. Láttuk, hogy törekedtél
a humoros elemek megjelenítésére is. Nem volt benne angst, így mondhatjuk, hogy
a feladatot jól megoldottad.
Azonban
úgy véljük, hogy Rómát nem eléggé vontad bele a történetedbe, a sztori akár
máshol is játszódhatna.
Karakterformálás:
A
karaktereid nagy része nincs rendesen ábrázolva, értjük ezalatt a külső leírást
és a jellemüket. A történetek akkor lesznek igazán átérezhetőek és közeliek, ha
a karaktereket maga az olvasó közel olyan azonosan el tudja képzelni az
olvasottak alapján, mint maga az író. Az ilyenekre úgy lehet a legjobban
odafigyelni, ha a pár napja pihentetett, megírt művet újra elővesszük és
elolvassuk többször is. Így észrevehetjük, hogy mi az, amit még el szerettünk
volna mondani a karakterekről, és azt beleszőhetjük a cselekményszálak közé.
Akár külsejüket, akár jellemüket is színesíthetjük így.
Szerintünk
ez egy jól bevált taktika, és ez az átolvasós dolog - akármilyen tapasztalt író
vagy - nagy segítséget nyújt mindig. Nyugodtan alkalmazd ezt a könnyű, de
hasznos taktikát te is.
Történetvezetés:
Egyes
elemek megmagyarázatlanok maradtak számunkra. Az ilyen esetekben, mikor egy
más, már létrehozott alternatív univerzumba kalauzoljuk az olvasókat, fontos
figyelnünk arra, hogy mindent megmagyarázzunk számukra, mert nem lehet számukra
evidens az a környezet és szabályok, ha nem ismerik az adott világot.
Ezen
felül úgy éreztük, hogy túl sok mindent vettél át a Witcher univerzumából, és
így kicsit vesztett az egyediségéből. Persze, az nem gond, ha egy másik világba
ültetjük át a karaktereinket, de ügyelni kell arra, hogy a létrehozott világba
a szereplőink újszerűen, egyedi történetszállal fussanak.
Összességében
egy kalandos, néhol humoros elemekkel megspékelt kis történetet olvashattunk,
ami egy könyv/játék fantáziavilágában játszódott, talán túlságosan is hasonlóan.
Ha a helyszíni leírásokra és a karakterekre nagyobb hangsúlyt fektetsz, még
érdekesebb történet válhat belőle.
Hajrá
a továbbiakban és kitartást a fejlődéshez!
A zsűri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése