2/ 31.

„C” feladat

Olvass még!

- Egészen biztos vagy abban, hogy ez biztonságos? – pillantott fel Heechul az előtte álló Hangengre, fekete lenőtt haját kisöpörte az arcából, hogy gombszemeivel mélyen a másik fiú íriszeibe nézhessen. Fehér kezeivel egy újabb csat után nyúlt, és rácsatolta a fiatalabb izmos karjára. Izzadt kezeit szakadtas fehér felsőjébe törölte, ami egészen a combjaiig leért, akkora volt rá, majd összefonta őket vékony felsőteste előtt.

- Ne aggódj, drága. A világ elsőszámú technopoliszában vagyunk, 2116-ban. Nem fog a szám az orrom helyére kerülni egy egyszerű időutazástól. Legalábbis remélem, kár lenne ezért a szép arcért, nem? – nevetett fel, mire az idősebb megforgatta a szemeit, de azért halványan elmosolyodott.

- Ne enyelegjetek túl sokáig, én erre nem érek rá! –kiabált rájuk a tucatnyi számítógép között ülő Leeteuk. Heechul vetett rá egy mérges pillantást, mire az idősebb egy ezer wattos mosolyt küldött felé, ami mogyoróbarna tincseivel és sötétbarna szemeivel együtt olyan gyermeki hatást keltett, hogy lehetetlen volt mérgesnek lenni rá. Az ember ha nem ismerte, el se hitte volna róla, hogy már jóval harminc felett jár.

- Emlékszel mindenre, amit megbeszéltünk?

- Természetesen. Leszállok, nem felejtem el elrejteni a gépet, körbejárok, ha bármi történik, ti innen irányítva visszahoztok az időgéppel, de amúgy magamtól jövök haza – hadarta el gyorsan Hangeng, mire Heechul elégedetten bólintott.

- Vigyázz magadra – nyomott az idősebb egy puszit a gépbe csatolt fiú arcára, majd odasietett a Leeteuk melletti székhez. Az legidősebb hosszú számsort pötyögött a laptopjába, mire az időgép ajtaja elkezdett lecsukódni. Heechul még utoljára végigmérte Hangenget. Magas volt és izmos, testét fekete védőruha fedte, sötétbarna haja belelógott a szemébe, melyekkel nyugodtan nézett vissza Heechulra. A fémajtó halk kattanással bezáródott, Leeteuk pedig mély levegőt véve az asztalon lévő piros gombra helyezte a kezét.

- Visszaszámlálás! Három, kettő, egy – kiáltotta, majd a szobát erős fény töltötte be, ahogy lenyomta az indítógombot.

Hangeng szitkozódva dörzsölgette a könyökét amit bevert az ütközéskor, majd az előtte lévő LCD kijelzőre pillantott. A piros számok és betűk halvány pislákolással jelentek meg; 79. aug. 24. 06:00, é. sz. 40° 45′ 04″, k. h. 14° 29′ 13″, Pompeji.

- Remek, végül is csak kicsit több, mint nyolcszáz évet tévedtek – szűrte fogai között szemét forgatva, miközben a tőle pár centire lévő vezérlőpanelen megnyomta az ajtónyitó gombot. Kíváncsian pislogva körbe mászott ki a gépből, szemét bántotta az erős fény, de nem foglalkozott vele. Lecsukta az időgép ajtaját, majd megigazítva magán tógáját a földeken keresztül a város felé indult.

Még csak pár perce sétált, de Pompeji sziluettje már gyönyörű tájképként rajzolódott ki előtte. Gyönyörködését a kezén lévő ’karóra’ csipogása zavarta meg. Szemeivel végigfutotta az apró betűkkel megjelenő üzenetet, melyben a következő állt; Ne menj túl messze a géptől, próbáljuk orvosolni a problémát, de el fog tartani egy pár percig. Vigyázz magadra, és ne menj a városba, a Vezúv bármelyik pillanatban kitörhet. Szeretlek: ~Heechul

Hangeng kikerekedő szemekkel pillantott a tőle kilométerekre magasodó vulkánra, majd másodpercek múlva hangos robbanás hangzott fel és a lába alatt megremegett a föld. A tűzhányóból lassanként sötét köd bukkant elő, mely egyre nagyobb és nagyobb lett, lopakodó gyilkosként indulva meg a lábánál elterülő város felé.

A levegő égett növények terhes illatával telt meg.Hangeng lefagyva figyelte a terjedő porfelhőt, majd másodpercek múlva összeszedve magát futva indult meg vissza a gépe felé. Nem tudta, hogy milyen messze fog terjedni a felhő, így minél távolabb akart tőle kerülni, a lehetőleggyorsabban.

Levegő után kapkodva állt meg a masina mellett. Szinte abban a pillanatban hangzott fel az órája halk csipogása, ahogy újra rendesen kapott levegőt. Mélyet sóhajtva futatta végig tekintetét a sorokon;Jelentem az időgépe indulásra kész, uram. Remélhetőleg most már a megfelelő időbe. Kkk: ~Heechul

- Hihetetlen, hogy még ilyenkor is képes szórakozni – csóválta meg Hangeng a fejét, majd bemászott az előtte álló ’fémdobozba’, remélve, hogy a lehető leggyorsabban eltűnhet innen.

Egyedül sokkal nehezebb volt bekapcsolnia a sok csatot és tépőzárat, de nagy nehezen megbirkózott velük. A porfelhő suhogása egyre közelebbről hallatszott, és ahogy még utoljára kinézett mielőtt az ajtó lecsukódott, látta, hogy a porfelhő már alig két-három kilométerre van csak tőle, és iszonyatos tempóban közeledik.

Szája szélét harapdálva figyelte, ahogy az ajtó sziszegő hangot hallatva lecsukódik, majd az előtte lévő LCD kijelzőn megjelenik a visszaszámláló. Tíz másodperc múlva újra felvillant az éles fény, és Hangeng csak úgy mint legutóbb, egy pillanatra a tudatlanság tengerébe merült.

Ezúttal nem ütötte be semmilyen testrészét az érkezéskor, amiért gondolatban hálát adott Istennek. Nem hiányzott még egy lila folt a testére. Boldogan felsóhajtott, ahogy meglátta a kijelzőn megjelenő piros betűket és számokat; i. e. 753. szept. 18. 14:00, é. sz. 41° 53′ 35″, k. h. 12° 28′ 58″, Róma.

Sietve nyitotta fel a gépe ajtaját és mászott ki a friss levegőre. Az óráján beállította, hogy az időgép láthatatlan legyen a lakosok számára, majd megigazítva tógáját sietve indult meg a város felé. Körülötte emberek jelentek meg, mind boldogan nevetgélve beszélgettek, arcukon széles mosoly ült. Néhányuk kosarat cipelt, mások szerszámaikat fogták kezükben.

Hangeng hagyta, hogy az ár magával sodorja. Páran rámosolyogtak, ahogy kíváncsian bámészkodva belépett a város kapuján. A levegőben sült hús illata terjengett, ahogy a piactérre ért. Tőle pár méterre két lakos épp egy kiló krumpli árán vitázott, amin Hangeng jót mosolygott. Örült neki, hogy annyi évet töltött a latin és az olasz nyelv tanulásával, mert a sok óra éppen kifizetődni látszott.

A térre hirtelen mély csend telepedett, ahogy gyönyörű lovon ügetve megjelent az uralkodó egyik követe, kihirdetve az aznapi harcot a Colosseumban. A körülötte állók mind elkezdtek összepakolni, az árusok leterítették standjaikat, majd halkan beszélgetve és fogadásokat kötve elindultak arra, amerre a lovas is eltűnt percekkel azelőtt.

Hangeng nyugodtan lépdelt két harmincas éveiben járó úr után, ahogy ő is a tömeggel az aréna felé vette az utat. Mindkettejüknek ugyanolyan felnyírt fekete haja volt, tógáik koszos fehérek voltak, bőrük barnás árnyalatban játszott, arcaikat apró ráncok keretezték, barna szemeikkel várakozóan pislogtak egymásra amíg valamelyikük beszélt.

A témájuk természetesen a közelgő viadal volt. Egyikük sem fűzött túl nagy reményeket a harcolni készülő gladiátor győzelméhez, főleg azután, hogy a piactéren a lovas éppen azt jelentette be, hogy az ellenfele egy állat lesz, melyet az uralkodó maga választott ki a feladatra. A két lakos egymás szavába vágva találgatta, vajon milyen állat lesz a kiválasztott; oroszlán, tigris, esetleg párduc? Azonban Hangeng nem hallotta, hogy mi mást említettek még, mert a tömeg miatt túl távol került tőlük ahhoz, hogy hallja, mit beszélnek.

A Colosseumhoz érve, az emberek hosszú sorokban kígyóztak befelé, hogy mihamarabb elfoglalhassák helyüket, és kezdetét vegye a küzdelem.

Hangeng lopva az órájára pillantott, vigyázva, hogy senki se vegye észre a számukra furcsának tűnhető szerkezetet. A pislákoló betűk háromnegyed hármat mutattak, amin rendesen meglepődött. Fel sem tűnt neki, hogy már ennyi ideje ott volt.

A felülről nyitott épületbe érve tüzetesebben felmérte a terepet, igyekezett minden apró részletet az eszébe vésni. A kőből épült falak, korlátok és székek köralakban vették körül a középen lévő küzdőteret, melynek homokjában még látszódtak az előző viadal nyomai. Lábnyomok, vérfoltok, törött és ép fegyverek hevertek mindenhol. A homokos részt magas fal vette körül, melynek oldalán több alagút vezetett az épület belsejébe. Ezek bejáratok voltak a gladiátoroknak és a különböző állatoknak melyekkel esetenként kellett küzdeniük.

Feljebb nézve ülőhelyek tucatjai sorakoztak, föléjük fehér vásznak voltak kifeszítve, hogy védjék a nézőket a nap erős sugaraitól. A nézőteret lassan megtöltötte a beáramló embertömeg, így Hangeng is helyet foglalt, nehogy ne jusson számára ülőhely. Az egyik alagúttal szemben ült, mely a csatateret körülvevő falba volt vésve. A vastag kovácsoltvas rácson - mely az ajtajául szolgált - apró piros zászlók lengtek.

Hangeng újra körbefutatta a tekintetét egy másik járat után kutatva, amire ki vannak tűzve a piros zászlók. Hamar meg is találta, ám ez merőben eltért az elsőtől. A másikkal ellentétben, ami körülbelül három méter szélesnek tűnt, ez talán egy méter lehetett csak. A vasrács közel sem volt olyan durva és vastag, és mint egy rendes ajtón, kilincs is díszelgett rajta. Vagy legalábbis valami ahhoz hasonló, mert Hangeng biztos volt benne, hogy az ajtó nyitására nem jó. Ennek a rácsnak csak egyetlen lobogó zászlaja volt, ám az akkora volt, mint a másik járatnál három egybevéve.

Megint akarórájára pillantott, ami abban a pillanatban váltott át három órára. A nézőtér szinte azonnal elcsendesedett, a vasrácsokat pedig elkezdték felhúzni. A nagyobb mögül másodpercekkel később egy gyönyörű nőstényoroszlán lépdelt elő. Száját szélesre nyitva, felhúzva ajkait villogtatta hófehér fogait, ahogy lassan körbesétálta az arénát. Hangeng csöndben figyelt, míg a nézőtér felbődült az állat láttán. Voltak, akik örültek, voltak, akik sem, nem tudta eldönteni, hogy kik voltak többségben.

Újabb hosszú másodpercek teltek el, míg a kisebb ajtó árnyékából egy férfi lépett elő. A húszas éveinek közepén lehetett, haja rövid volt, barna, kissé göndör, arca kerekded, arccsontjai mégis kissé kitüremkedtek. Bőre napsütötte, egészséges színben pompázott. Tógája combközépig ért, ugyanolyan elefántcsont fehér volt, mint szinte mindenkié a nézők közül. Térdéig érő sarut viselt, kezében lándzsát tartott.

Az oroszlán szinte azonnal észrevette őt, és otthagyva egy halomnyi fegyvert, melyet addig szaglászott, a gladiátor felé vette az irányt. Léptei magabiztosak és hosszúak voltak, de mégis nyugodtan sétált előre, nem sietett egyáltalán. A férfi nem mozdult az ajtótól, melyet azóta bezártak mögötte. Rezzenéstelenül nézett az oroszlánra, mely halkat morranva megállt előtte. A nézők között szinte kézzel tapintható volt a feszültség.

A gladiátor lassan mozdult, kinyújtva karját melyben fegyverét tartotta, félredobta azt. Hangeng elcsodálkozva nyitotta nagyobbra a szemeit, és szinte reflexszerűen hajolt előrébb. Az oroszlán száját újabb halk morgás hagyta el, de nem mozdult. Izmait megfeszítve figyelte, ahogy a harcos kezeit maga elé emelve lassan elindult felé. Már csak alig egy méter választotta el őket, és az állat továbbra sem támadt. Még egy lépés... és még egy…

A gladiátor piszkos kezei remegve simultak az oroszlán fejére, beletúrva sárgásbarna szőrébe. Hangeng mosolyogva fonta keresztbe maga előtt karjait, elégedetten hátradőlve székében. Vidáman figyelte tovább, ahogy az állat meghunyászkodva lefeküdt a férfi előtt.

Az emberek háborogtak vagy nevetve tapsoltak, miközben egy nagy darab hússal néhány katona visszahívta a helyére az állatot, míg a gladiátor fejére babérkoszorút helyeztek, kezébe pedig egy pálmalevél került. A csalódottabbak szinte azonnal elindultak kifelé az arénából, mások nem igazán siettek. Hangeng is nyugodtan ült még a helyén, újra és újra körbenézve a Colosseumban. Teljesen más volt így, eredeti szépségében látni ezt a hatalmas remekművet.

Az órája már fél négyet mutatott, így úgy vélte ideje indulni. Ugyan kíváncsi lett volna arra, hogy milyen itt Rómában valójában az esti élet, de nem akarta megvárni, hogy rásötétedjen. Nem sietett, lassan lépkedett, mindent alaposan megnézve. A házakat, az utakat, a mellette elsiető embereket, az utcán fogócskázó gyerekeket. Mindent meg akart jegyezni. Mosolyogva biccentett a város kapujában álló őr felé, ahogy kilépett a városból. Innen már csak pár percig tartott a séta vissza a gépe felé.

Ahogy megnyomta a gombot a karóráján, és a masina megjelent a szemei előtt, és az ajtó elkezdett kinyílni. Boldogan sóhajtva mászott be a fémdobozva, beülve a helyére. Éppen az utolsó csatot rögzítette, mikor az órája csipogva jelezte, hogy üzenete érkezett az ajtó pedig elkezdett lecsukódni; Remélem mindent megnéztél, amit akartál. Ideje hazajönni Hangeng-ah. Jó repülést! ~Heechul

Hangeng mosolyogva sóhajtott fel még utoljára, megnyomta az indítót, majd a visszaszámlálás után újra elnyelte őt az éles fény.

~*~

Hangeng levegő után kapkodva ült fel az ágyában. Heechul a szemét dörzsölgetve pillantott rá.

- Mi a baj? – kérdezte nagyot ásítva.

- Heechul! Mond, hogy a szám nincs az orrom helyén! – ragadta meg Hangeng az idősebb fiú vállát ijedten.

- Öhm… nincs? – válaszolt Heechul, de felelete sokkal inkább hangzott kérdésnek.

- Milyen évet írunk? Heechul, gyerünk, válaszolj! – rángatta meg a vállát Hangeng.

- Öhm, 2016-ot? Jól érzed magad, Hangeng? – nevetett fel Heechul, mire a fiatalabb a tincsei közé túrva visszadőlt a matracra.

- Persze, csak azt hiszem életem eddigi legrealisztikusabb álmából keltem fel alig pár perccel ezelőtt, és azt hiszem, hogy… meg akarom csinálni.

- Remek, akkor most feküdj vissza aludni, majd reggel elmeséled – válaszolt Heechul nevetve, miközben ő is újra vízszintesbe helyezte magát.

~*~

- Vége – csukta be a kezében tartott könyvet Heechul.

- De appa, olvass még –kérlelte a férfit a szobában lévő egyik ágyon ülő Hanae. A hatéves kislány világosbarna haja göndör fürtökben omlott rózsaszín pizsamába burkolt vállára. Nagy szemeivel várakozóan nézett az apjára.

- Majd holnap tündérkém, rendben? – mosolygott Heechul a lányára szeretetteljesen.

- De appa! – szólalt meg a másik ágyon ülő Hanseon, aki sötétzöld pizsamában üldögélt az ágyán. Haja színe éppen olyan volt, mint ikertestvéréé, és szemei is éppen olyan nagyok és fényesen csillogóak. – Akkor az egészet csak álmodta? – kérdezte csalódottan a kisfiú.

- Hm, igen – bólintott Heechul. – De ideje aludni, a mese majd holnap folytatódik – takarta be először a kislányát, aki már majdnem aludt. Puszit nyomott a homlokára, majd a fia ágyához lépett, hogy neki is jó éjszakát kívánjon.

- Kérdezhetek még valamit appa?

- Persze édesem – ült le a kisfiú ágyára Heechul.

- Tényleg lehetséges az időutazás? – kérdezte, és Heechul egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy mit válaszoljon.

- Emlékszel még, hogy ők mikor utaztak a történetben? – kérdezett vissza.

- Persze, 2116-ban – felelte a kisfiú szélesen mosolyogva.

- És tudod, hogy most milyen évet írunk?

- Öhm, azt hiszem 2026-ot – bizonytalanodott el, de megkönnyebbülten látta, hogy az apja bólint.

- Azaz még kilencven évvel mögöttük vagyunk. Szóval egyenlőre még nem tudunk utazni az időben, de – itt közelebb hajolt a fiához, és úgy suttogta a fülébe – lehet, hogy pont te leszel majd az, aki rájön, hogy hogyan kell.

Hátrébb hajolva rákacsintott Hanseonra, és boldogan látta, ahogy a kisfiú teljesen kivirul.

- De addig még sok éjszakát kell végigszundiznod, szóval sipirc aludni – takarta be a kisfiút, aki mint egy kisangyal, rögtön lehunyta a szemeit.

Lábujjhegyen settenkedett ki a szobából, hogy ne keltse föl a két alvó gyereket, de majdnem hangosan felsikított, ahogy a szobaajtón kilépve szembetalálta magát párjával.

- Hangeng! Megijesztettél – nézett rá mérgesen, de ő csak mosolyogva egy puszit nyomott az arcára.

- Ne haragudj. Elaludtak? – kérdezte.

- El, persze. Bár még kérték, hogy olvassak nekik – indult el Heechul párja mellett sétálva a szobájuk felé a hosszú folyosón.

- És mi lett az időutazóddal a történetben? – kíváncsiskodott Hangeng.

- Felébredt.

- Oh. A gyerekek biztosan csalódottak voltak.

- Nem igazán. Azt hiszem megértették, amit a történet mondani akart nekik – pillantott Heechul a párjára mosolyogva.

- Éspedig? – pillantott rá kíváncsian Hangeng.

- Hogy merjenek nagyot álmodni.

Kritika

Kedves versenyző!

Fogadd szeretettel a zsűri tagjainak meglátásait a novelláddal kapcsolatban. A kritikában sorra vettük az előre megadott szempontokat, reméljük, hogy hasznos visszajelzéseket, tanácsokat tudtunk adni neked. További sok sikert kívánunk az íráshoz!

Történetvezetés:

Kellemes, szerethető, kedves történetet küldtél be nekünk a második fordulóra, melyben történetvezetés szempontjából nemigen hagytál homályos pontokat, és minden teljesen érthető volt. Jól érezhetően átadtad Hangeng örömét, hogy testközelből láthatja az ókori Rómát, és a sztori üzenete is felvillanyozó és pozitív. Külön kiemelnénk, hogy a vulkánkitörést igen hatásosan írtad le, izgultunk annál a résznél. :)

Egy kérdés azért felmerült bennünk: kicsodák konkrétan a mese szerint Hangeng, Heechul és Leeteuk, hogy egy időgép van a birtokukban?

Karakterformálás:

Sajnos ezt a szempontot részedről kissé hiányosnak találtuk. Láthatóan nagyon igyekeztél elénk tárni a szereplők külsejét, ügyesen sokat írták a hajukról, ruházatukról, de azt sajnáltuk, hogy az arcvonásaikat nemigen részletezted. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy külső leírás terén sokat fejlődtél az első forduló óta.

Jellem terén még több hiányosságot éreztünk. Bár Heechul egyéniségéről van egy kis fogalmunk, mégis úgy gondoljuk, hogy szereplőid jellemének kidolgozására egyáltalán nem fektettél hangsúlyt. Ajánljuk neked, hogy mielőtt elkezdenél írni egy történetet, vázlatold le magadnak, hogy melyik hősödet milyennek képzeled el jellem és külső terén. Így benned is jobban összeáll, hogy milyennek akarod megírni a szereplőket, és később a jegyzeted alapján ellenőrizheted, hogy karakterhűn viselkednek-e. Az olvasó tényleg kíváncsi ezekre a kis részletekre, a jellemes, egyéni szereplők ugyanolyan fontosak, mint a jó leírások, ezek adják meg a történet sava-borsát.

Feladatmegoldás:

Jól megoldottad a feladatot. A történeted helyenként kalandos volt, a humor is helyet kapott (jópofa volt, ahogy megnyerte a gladiátor a mérkőzést az oroszlánnal :D), és nincsenek benne angst elemek.

Azonban sajnos történelmi szempontból számos kirívó pontatlanság csúszott a művedbe. Az első dolog, hogy Hangeng látta, hogy két lakos egy kiló krumpli árán vitatkozott, ami akkor és ott egész biztosan nem történhetett meg három ok folytán is. Először is i.e. 753-ban még cserekereskedelem folyt Rómában, azaz nem létezett a pénz; aztán kilogrammban csak jó 2500 évvel később kezdett el mérni az emberiség; és végül a krumplit Amerikából hozták át Európába, tehát az ókori Róma polgárai soha nem ehettek olyat.

Aztán i.e. 753-ban a Colosseum sem állt még, mivel csak i.sz. 80-ban (!) készült el.

Azt is megemlítetted, hogy majdnem mindenki tógája fehér volt - az ókori rómaiak valójában minél színesebben öltöztek, ha megtehették, akárcsak minden más nép.

Végezetül kicsit meglepődtünk, hogy Hangeng miért emeli ki, hogy megérte olaszt tanulnia, mikor az ókori Rómában ennek egész biztosan nem vette hasznát.

Szomorúak vagyunk, hogy láthatóan nem nagyon néztél utána a történelmi háttérnek, és emiatt kellett pontot levonnunk.

Stílus:

Stílusod, úgy éreztük, hogy még nem egészen kiforrott. Ajánljuk, hogy minél több műfajban igyekezz kipróbálni magad, és írj minél többet, és így idővel szépen kialakul a saját, csak rád jellemző stílusod.

Alapvetően úgy éreztük, hogy a legtöbb helyen nagyon szépen és átélhetően fejtetted ki az eseményeket és írtad le a helyszíneket. Különösen ügyes, tetszetős, érzékletes a vulkánkitörés ábrázolása és a Colosseum és az ott történt események részletezése, ezek nagyon olvastatták magukat. :)

Mindazonáltal úgy éreztük, hogy mivel Hangeng először látja az ókori Rómát, Pompeii tájékán és Rómában is jobban "bámészkodhatott" és rácsodálkozhatott volna a körülötte lévő emberekre, épületekre, stb. Ugyanannyira újak neki ezek a helyszínek, mint nekünk, olvasóknak, hisz mi sem láttuk az ókori Rómát sosem a saját szemünkkel, így kicsit hiányoltuk annak részletesebb ismertetését, hogy Hangeng miket látott, mi tetszett neki, mi nem, mit csinált volna szívesen, stb.

Javasoljuk, hogy olvasd el a történetedet többször is a publikálás előtt, így elkerülheted például azt is, hogy ugyanazt írod le többször is: a művedben két helyen is azt fogalmaztad meg, hogy miután Hangeng kiszállt az időgépből, megigazította a tógáját és elindult a város felé.

Amit még megjegyeznénk, hogy ügyelj arra, hogy ne legyenek a leírásaid monotonok és felsorolásszerűek! Az, amikor Hangeng elmeséli, hogy milyen a két férfi, aki előtte halad a Colosseum felé, erősen olyan hatást keltett, mintha egy bevásárlólistát olvastunk volna; ajánlott nem egy mondatban egymás után felsorolni ennyi információt.

Formázás és nyelvhelyesség:

A formázásoddal minden rendben volt.

Helyesírásod jó, alapvetően figyelmetlenségből eredő hibák kerültek az irományodba (hiányzó szóközök, elírások, véletlenül egybeírt szavak), viszont a vesszőhasználattal olykor láthatóan kis problémád van.

Külön kiemelendő nyelvhelyességi hibáid:

·   A "futtatta" szóban négy t található; a "futtata" nem helyes!

·   Idézésnél rendszeresen aposztrófokat használtál idézőjelek helyett. Az aposztrófot hiányzó, valami ok folytán elnyelt, kiesett hangok jelölésére használjuk (pl.: nem tudom --> nem t'om, you are --> you're, stb.), idézni csak idézőjelekkel szabad.

·  Az "egyenlőre" azt jelenti, hogy több valamit ugyanolyan, tehát egyenlő mértékűre csinálnak (pl.: egyenlőre hajtottam fel a nadrág két szárát), az "egyelőre" ezzel szemben egy időbeli állapotot jelez (pl.: egyelőre még jól vagyok). Tehát ebben a mondatban az "egyelőre" a helyes: "Szóval egyenlőre egyelőre még nem tudunk utazni az időben..."

Mindent összevetve szórakoztató, tetszetős, és helyenként igazán aranyos történet az Olvass még! Úgy érezzük, hogy ígéretes, tehetséges író vagy (a leírásaid ragadták meg leginkább a figyelmünket, és sok érzéked van az izgalmas jelenetekhez is), és hogyha a fentebb említett hibáidon igyekszel javítani, még nagyszerű történetet fogunk olvasni tőled. Hajrá, mi nagyon szurkolunk! :)

A zsűri